2012. december 30., vasárnap

A hét szava

Bonito

=

1.  az alap melléknevek egyike, jelentése szép




2. Cantabria-ban a tonhal (atún) szinonimája, a köznyelvben szinte kizárólag a bonito-t emlegetik, illetve bárokban és éttermekben is a bonito van kiírva - szóval vegánok, vegetáriánusok vigyázat, ha egy vegetáriánusnak mondott salátában a bonito is fel van sorolva az összetevők között, akkor bizony tonhal van benne, és nem egy szépen tálalt gasztronómiai műremeket értenek rajta... 



Kicsit jobban utánanézve a bonito a tonhalfélék egy speciális fajtája, viszont a köznyelvben feltételezem elvesztek ezek a különbségek...


2012. december 17., hétfő

Francia-olasz-német-örmény-magyar vegyes felvágott

Immáron picit több, mint 3 hónapja élek együtt külföldi lakótársaimmal, ezúttal kicsit részletesebben róluk is. 

Alapinfók: mikor idekerültem már kialakult rendszere volt a dolgoknak, pl. heti nagy bevásárlás, közös főzés mindennap, utóbbit nagyban meghatározza, hogy ötünkből hárman vegetáriánusok, ezért eszerint főzünk. 
Mosogatásnak, takarításnak külön rendje nincs, emiatt néha kicsit kaotikus állapotok vannak időhiányában, de összességében rendben tartjuk a lakást:) A lakásban 3 szoba van, így 2-2 lány osztozik egy-egy hálószobán, és a francia srác lakik egyedül. Összességében jól megvagyunk, bár természetesen akadnak problémáink az együttélés során, de a problémákat okozó szokások, személyiségjegyek egyéni jellemzők, és semmi közük a nemzeti hovatartozáshoz.



R e n a u d (26), a francia srác: Franciaországban Párizs agglomerációjában lakott az EVS előtt, és korábban politikatudományokat tanult Bordeaux-ban, Birmingham-ban töltötte az Erasmus-os félévét, az EVS előtt egy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó szervezetnél önkénteskedett. Angolul nagyon jól beszél, spanyolul korábban 10 évig tanult, és amiatt jelentkezett spanyolországi EVS projektekre mert tökéletesíteni szerette volna a spanyol nyelvtudását, ez mostanság már elért célnak tekinthető. Projekttársam lévén ő is szeptembertől április végéig lesz itt Santander-ben, hasonlóan vegyes a projektünk: ONCE - vakok kísérése, Gira - fair trade shop, a Ser Joven-nél a francia workshop felelőse. Franciaországban és itt Santanderben is aktív politikai aktivista, pl. amit az itteni legfőbb hobbijának mondanék az olvasáson kívül, hogy tüntetésekre és az itteni balos szellemiségű párt gyűléseire jár. Összességében jóban vagyunk, el tudunk beszélgetni, viszont vele leginkább csak komoly témákról lehet, pl. politika, gazdasági világválság, stb. - etéren  nagyon művelt, sokat gondolkodott a saját véleményén, szilárd álláspontja van, és emiatt egyáltalán nem nyitott... És igazából a személyiségével kapcsolatban ez az ami kicsit fárasztó néha, hogy borzasztó rugalmatlan, és nem nyitott ember, teljesen ellene van az átlagos / kommerciális dolgoknak, pl. semmi olyan filmet nem néz meg, ami közönség siker (pl. az Életrevalók című francia filmet is emiatt nem akarja megnézni, aminek pl. köze nincs a hollywood-i kreációkhoz), kb. féléve eldöntötte, hogy vegetáriánus lesz, nem iszik alkoholt (korábban viszont a másik véglet volt). Általában nem töltjük együtt a szabadidőnket, mert elég magának való srác (általában 10-11-kor lefekszik aludni), olykor fura szokásokkal, (amik sajnos a lányokkal való beszélgetés nagy részét kiteszi, és egy külön posztot megérne), viszont bár nem szereti a szórakozóhelyeket, de egyszer-kétszer már csatlakozott hozzánk. Rendmániás lévén állandóan mosogat(ott kezdetben), általában kora reggel, és az első hónapokban állandóan a tányércsörömpölésre ébredtünk... valamint a mosogatás mellett törölgetési mániája is van, nem bírja elviselni, a száradó tányérok és evőeszközök látványát... Mivel korábban a szüleivel lakott a háztartási feladatok ellátása terén annyira nem jártas (milyen programon mossunk, stb.), főzni nem tud, és nem is nagyon akar gyakorolni... és sajnos ez egy elég problémás pont, mert mivel közös főzés van, a "főszakács szerepe rotálódik", ő eddig nem nagyon brillírozott a konyhában. Sokszor nem eszik velünk, és ilyenkor képes a közös vásárlás során 1 hétre vett sajt / müzli / sajtkrém adagokat 1 nap alatt hirtelen felindulásból elkövetett falánkság révén kivégezni, vagy azt a korábban 4 órán keresztül készített desszert 3/4-ét megenni, úgyhogy a jelentkező feszültségek leginkább etéren adódnak....

E l i s a b e t t a (29), az olasz lány: ő már tapasztalt önkéntesnek számít, korábban 1 évet Koszovóban töltött egy faluban és ha jól tudom a helyi asszonyok életvezetésével kapcsolatos projektje volt. Harcos feminista, érdeklődését (és megjelenését tekintve is) egy tipikus gender studies hallgatónak mondható, ebből kifolyólag a jövőben a nők helyzetével szeretne foglalkozni. Ő a fővegetáriánus (már 10 éve), és a főfőszakács, olasz révén nagyon ért is a főzéshez, és tényleg meglepően jó ételeket tud kihozni zöldségekből. E. július elején kezdte meg a projektjét itt Santanderben, 6 hónapig az ONCE önkéntese, és január elején fog haza utazni. Szerintem vele a legkönnyebb együtt élni, bár vele nem mondanám magunkat (közeli) barátnak.

L a r i s s a (19), a német lány és egyben a szobatársam: ő a legfiatalabb közöttünk, a nyáron fejezte be a középiskolát, és a Németországban bevett gyakorlat szerint a fiatalok egy évet civil szolgálattal, önkénteskedéssel, szakmai gyakorlatféle diákmunkával, vagy utazással töltenek, hogy időt adjanak maguknak még az egyetemi évek előtt. Logopédiát vagy fizioterápiát szeretne tanulni jövő szeptembertől. Szintén az ONCE önkéntese 6 hónapig, szeptember elején érkezett, és február 28-án utazik vissza Németországba. A szobatársságot szerintem elég jól menedzseljük még nehezített körülmények között is (3x3 méteres szoba, emeletes ágy, néha készülődésnél egymást kerülgetjük a szobában). Szerencsére hasonlóan későn fekvő és sokáig alvó, mint én, és ránézésre hasonlóan rendetlenek vagyunk:) - ebből a szempontból egyáltalán nem érvényesül nála a németes rendmánia:) Szerintem érettebb gondolkodású, mint az átlag 19 évesek, bár ötünk közül ő a fiatalabb generáció képviselőihez híven tényleg össze van kötve az okostelefonjával, mp3-lejátszójával, sokat beszél skype-on a családjával, és az otthoni barátaival. Korábban táncolt, meg kézilabdázott, viszont egy nyári térdsérülése miatt most nem csinálhat semmit az operáció előtt, sokszor emiatt egész nap az ágyban van, és német sorozatokat néz. Elmondás szerint korábban minden hétvégén eljárt bulizni, itt viszont nem nagyon (sikerült még összehozni). Általában vidám, jó kedélyű, tipikusan az a fajta lány, aki tudja, hogy feltűnően szép, emiatt megvan a kellő magabiztossága, de nincs elszállva magától. A nagyszülei egyébként magyarországi svábok, akik a 2. világháború környékén emigráltak Németországba, viszont sem az anyukája, sem ő nem beszélnek magyarul; apai ágról pedig ukrán felmenőkkel rendelkezik. Egyedüli német sztereotípiának mondható vonása, hogy néha elégedetlenkedve fent tud akadni a Németországtól eltérő, és kevésbé működő dolgokon, de ez az első külföldi tapasztalat bizonyára majd tágítja a világlátását.

V a n u h i (25), az örmény lány: szerintem a (kulturális) hátterünket és világnézetünket tekintve elég sok hasonlóság van kettőnk között, ő Pszichológiát tanult az egyetemen, utána szintén HR-esként dolgozott, és ő is a munkahelyéről jött el az EVS miatt. Augusztustól január végéig, 6 hónapig az ONCE önkéntese, korábban sérült gyerekekkel foglalkozott önkéntesként.  A vízumkötöttségek miatt korábban csak Oroszországban járt, aztán ide költözött Spanyolországba 6 hónapra, és esetében azért az első hetekben mindenképp felmerült kulturális sokk, az első napokban haza is akart menni, E. elmondása szerint rengeteget lazult, szeptemberben, amikor én megismertem már olyan volt, mint most, vidám és kiegyensúlyozott, aki rengeteget beszél. Kedves és művelt lány, pszichológus létére szociológiatörténetet jobban ismeri, mint én, a "beszédkényszere miatt" jó gyorsan megtanult spanyolul, emellett angolul és oroszul is felsőfokon beszél. Az EVS-számára biztos, hogy meghatározó élmény, és lehet, hogy még hosszabb távba csap át, említettem neki, hogy létezik az Erasmus Mundus master program kifejezetten EU-n kívüli fiatalok számára, és mondtam, hogy láttam egy szuper spanyol-brazil-kanadai-francia egyetem együttműködésében megvalósuló HR-es master programot, amire be is adta a jelentkezését a múlt héten. Ha felveszik, és szerintem elég esélyes, akkor 2 évig az említett országokban tölthet 1-1 szemesztert, és bár nagyon büszke örmény származására és szereti a hazáját, de így valószínűleg nem az örmény lányok tipikus életét fogja élni - a legtöbb barátnője az elmúlt években férjhez ment, és már gyerekek is vannak.

 Átlag magyarként szerintem Örményországról nem sokat tudunk, főbb infók, (számomra) érdekességek:

  • fővárosa Jereván, kis ország: jelenleg kb. 3 millió lakossal, és nagyszámú emigráns él az USA-ában és szerte a világban
  • helyileg ott van, ahol a normál Európa térkép Ukrajnával és Törökországgal véget ér: Törökországgal, Grúziával, Azerbajdzsánnal és Iránnal határos



  • annak ellenére, hogy iszlám és ortodox vallású országok veszik körül Örményország katolikus ország, V. és a Wikipédia elmondása szerint ,,Örményország a történelem előtti idők óta lakott, vannak, akik szerint itt volt a bibliai Édenkert. Örményország egy fennsíkon fekszik Ararát-hegy szomszédságában, ahol a zsidó-keresztény hagyomány szerint Noé bárkája földet ért, a vízözön levonulása után." Nagyon büszkék erre, és a keresztény-katolikus kultúra a mai napig fontos (gyakorolják a vallást, de emellett fiatalok, a normál európai fiatalok életét élik...)
  • a szomszédok közül Azerbajdzsánnal és Törökországgal nagyon rossz a kapcsolat, az azeri határon jelenleg is háborús készenlét van, bizonyos  határszakaszokon rendszeresen lőnek, Törökországgal meg a politikai viszony nagyon feszült, mert továbbra sem ismerik el az 1. világháború alatti örmény népírást - ami a számok tekintetében igen durva, 3 év alatt 2 millió az Oszmán Birodalom területén élő örményt irtottak ki válogatott kegyetlenséggel, és tekintve hogy Örményországban 3 millióan élnek ez gyakorlatilag a teljes népesség közel fele... V. déd-vagy nagyszülei miatt volt érintett, és elmondása szerint nincs olyan örmény család akinek valamelyik felmenő rokonát ne irtották volna ki...
  • az örmények saját írásrendszerrel rendelkeznek, és az örmény nyelv is nagyban különbözik a környező országok nyelvétől: indoeurópai nyelvcsalád, viszont pl. a magyarhoz hasonlóan nincs nyelvtani nem a nyelvükben, ragozzák az igét és a főneveket, de nyilvánvalóan semmi köze a magyarhoz... Hangzásra kicsit szlávos-oroszos hangzású (sokszor hallom, amikor V. skypeol), nem mondom, hogy beleszerettem, de érdekes, semmihez nem tudnám hasonlítani - valószínűleg külföldieknek magyar beszédet hallgatni hasonló élmény lehet :D
  • szintén a Szovjetunió része volt, tehát ez például egy közös, a napjainkig meghatározó történelmi élmény a kelet-európai országokhoz hasonlóan (gazdasági fejlettség, politikai berendezkedés. világlátás tekintetében), jelenleg teljesen függetlenek, viszont pl. oroszt tanulják első idegen nyelvként az iskolában, illetve az egyetemi szakirodalom örményül nem, csak oroszul és angolul elérhető
  • Számomra az egyik legmeglepőbb Örményországgal kapcsolatos tény az volt, hogy a középiskolában több éven keresztül van egy a lányok számára is kötelező kb. háborús ismeretek nevű tárgy (a testnevelés óra mellett), aminek keretében leginkább elméletet (háborús stratégia) tanulnak, viszont gyakorlati képzés is van, pl. fegyverkezlés - V. pl. azt hitte, hogy ez egy posztszocialista maradvány, de mondtam, hogy nálunk Kelet-Európában ilyen nincs és nem is volt, csak a fiúknak katonaság
  • a jelenlegi életszínvonal és árviszonyok szerintem a magyarországi állapotokhoz hasonlóak, az élelmiszer olcsóbb mint Nyugat-Európában, viszont a ruházati termékek, cipők, informatikai eszközök drágábbak Örményországban, mint itt Spanyolországban ... Egy normál fizetés kb. 200-300 euró átszámítva, az ennél kevesebb minimálbérből egyáltalán nem lehet kijönni, viszont az örmények esetében a családi-rokoni kapcsolatok nagyon fontosak, feltételezem segítik egymást. Az idősebb generáció munkavállalása náluk is problémás, sokakat az életkoruk miatt bocsátanak el még nyugdíj előtt. Szerintem a lakásviszonyok és a tömegközlekedés szervezettsége nálunk Magyarországon jobb, szóval panaszkodás során érdemes néha kicsit keletre is tekintve összehasonlítani...
  • Említettem, hogy sok örmény emigráns él külföldön, V. szinte minden 2. beszélgetés során említ valakit, hogy ez is és ez is örmény származású - hozzánk hasonlóan nekik is van egy szép hosszú híres örmények / örmény származásúak listája, akiket feltételezem otthon mi is ismerünk: a Serj Tankian / System of a Down zenekar, Cher, Kim Kardashian (őt kifejezetten cikinek tartják) -->  az -ian / -yan örmény vezetéknév végződés

A fent összeszedett infókat, mind az elmúlt 3 hónap alatt tudtam meg Örményországról, korábban csak annyira rémlett, hogy Jereván a főváros, nagyjából hol van, és hogy pont a kiutazásom előtt 2 héttel szakadtak  meg a diplomáciai kapcsolatok Magyarország és Örményország között az azeri baltás gyilkos miatt, úgyhogy paráztam kicsit, hogy nehogy emiatt feszültség legyen közöttünk. V. a első hetekben szóba hozta a témát, és megkérdezte, hogy tudok-e a dologról, és hogy a hazájában épp mindenki utál minket, mondtam, hogy persze hallottam a történetet (2004-ben a ZMNE kollégiumában az azerbajdzsáni Safarov megölte örmény katonatársát, ezért Safarov életfogytiglani börtönt kapott, Magyarország viszont idén augusztusban kiadta Azerbajdzsánnak, ahol már másnap eltekintettek a további 25 év letöltésétől, szabadon engedték, nemzeti hősként ünnepelték, azóta pedig már meg is házasodott...), és nagyon sajnálom, de ez egy politikai-gazdasági döntés volt, és ennyivel elintéződött a dolog, az viszont biztos, hogy Örményországban tovább volt ez téma, mint ahogy ez a magyar médiában lecsengett...

És végül, egy országimázs videó, talán másoknak is kedvet adva Örményország jövőbeni meglátogatására: 



Jövőre annyiban változik a felállás, hogy E. január elején, V. január végén, L. február végén utazik haza, és a helyükre új ONCE önkéntesek jönnek, februárban egy török és egy örmény lány, a márciusi érkező kilétét még nem tudjuk...

2012. december 12., szerda

Az elmúlt hetek szavai

Botas de agua / Katiuskas 



= gumicsizma ... ez az a dolog, amire az elmúlt hetek tapasztalatai alapján itt Santander-ben ténylegesen szükség van a napokig ömlő eső miatt, és komolyan gondolkodom, hogy veszek egyet! A két fent megjelölt szó közül itt a leggyakrabban a kicsit szlávos hangzású katiuska-t használják a gumicsizma megfelelőjeként:)


Escaparate 


= kirakat

A fair trade shop-ban való kisegítés során már kétszer is rám bízták a kirakatrendezést, élveztem:)



.jpg


= .jpg, a kép fájlok egyik formátuma, ugye ... ennél a kifejezésnél inkább magába a szó kiejtésébe szerettem bele,  spanyolul fonetikusan írva hotapehe:):) magyarul mi jépégének mondjuk, angolul dzsípeg, de eme honosítás nagyon jellemző a spanyolokra, még az ír U2 (jutú) együttest is údosz-nak ejtik :D:D







Hasznosságok külföldre költözéskor

Az első, prágai erasmus-os és a mostani santander-i tapasztalatokat összesítve számomra a személyes használati tárgyakon kívül az alábbi dolgok bizonyultak hasznosnak, mikor belevágtam a külföldi kalandokba:

  • a Ryanair poggyász-súlykorlátot szem előtt tartva (kézipoggyász: 10 kg, 1. feladott poggyász: 20 kg, 2. feladott poggyász: 15 kg) 160 cm-s, normál testalkatú lányként számomra az alábbi összeállítású bőröndtömeg volt mozgatható: kabin méretű kis gurulós bőrönd, 80 l-es nagy gurulós bőrönd, 60 l-es túrahátizsák

  • hosszabbító - még ha nagyon részletes infókkal is rendelkezünk a jövőbeli szállásunkról (az EVS agreement-ben elég jól részletezték, viszont Prágába való megérkezésem előtt, csak annyit tudtam, hogy egy koliban fogok lakni), a konnektor kérdés az információs társadalom korszakát élve igen csak fontos (laptop, mobiltöltő, stb.), és eddigi tapasztalataim alapján az (olcsó), külföldi szállásokon a konnektort a leglehetetlenebb / legelérhetetlenebb helyekre rakják, vagy csak keveset, vagy egyáltalán nem (ld. santander-i fürdőszobánk).
    /Angliai célpont esetében konnektor-átalakítót érdemes inkább helyben megvenni, sokkal olcsóbb/.



  • a fenti logikát követve az alábbi,  csiptethető lámpa is szuper megoldás lehet egy kevésbé komfortos szobában vagy fürdőszobában (IKEA, LED-es csiptetős lámpa)


  • a "kis utazó varrókészlet" - Murphy törvénye alapján, ,,ami elromolhat, az el is romlik" ami el-/leszakadhat, az el/le is szakad... használatához teljes mértékben elég az általános iskolai technika / háztartási ismeretek órán tanultakat felidézni, a gombvarrás annyira nem bonyolult :)

  • a bőröndben sok helyet foglaló törölköző helyett: mikroszálas törölköző (Nabaiji, Decathlon), a frottír türcsi persze a legjobb, viszont a súlykorlát miatti stresszes pakolás során inkább a minimális méret preferált, nyaralás során kézipoggyászba tökéletes, külföldre költözéskor az első napokban / hetekben megteszi, az első ösztöndíjból / zsebpénzből / fizetésből lehet igazi türcsit venni:) A gyors nedvszívás pedig tényleg működik, az ember csak magára teríti, és már meg is száradt.

  • ha az ételre (kezdetben) keveset szeretnék költeni, akkor a legjobb főzni. Mivel általában szintén ködös információ arról, hogy a konyha mennyire felszerelt, ezért ha nem helyi kiadásként szeretnénk beszerezni a legszükségesebbeket, akkor az alábbi ,,kezdőcsomag" hasznos lehet:
     - jó kések, pl. IKEA Slipad 3 darabos (695 ft) - még bontatlan állapotban, feladott poggyászban semmi probléma nem merült fel a reptéri ellenőrzés során
     - vágódeszka
     - 1 serpenyő, 1 fazék, 1 fakanál
    Az előbb felsoroltakat akár az utazás előtt (súlyra nem vészes, csomagoláskor a fazék kitölthető pl. mindenféle ruhaneművel:) vagy után is meg lehet venni, gyakorlatilag potom áron, viszont érdemes figyelembe venni, hogy IKEA nem mindenhol van, pl. Santander-hez legközelebb 150 km-re, és egyéb üzletben, ahol háztartási eszközöket árulnak, általában hiányoznak a budget termékek...


  • hogy az ételnek íze is legyen nem árt néhány kedvenc fűszert is magunkkal vinni, magyarok lévén a piros paprika alap:)

  • étkezéshez: műanyag pohárbögre (fém retro bögre nagyon könnyű), műanyag tányér, kés+villa+kanál

  • saját ágynemű és/vagy hálózsák - mivel általában szintén nem tudni előre, hogy lesz-e (tiszta) ágynemű... Idény függvényében még a legkisebb méretűre összecsomagolhatót is be lehet szerezni olcsón, pl. idén (2012) nyáron az Auchan-ban árultak 3000 forintért hálózsákokat, ha ezt nem sikerül ki fogni, akkor pl. a Decathlon-ban, Mountex-ben mindig van, viszont 10 000 forint körül... Ha hálózsákot nem is, de legalább egy plédet szerintem mindenképp érdemes magunkkal vinni (pl. lakberendezési boltokban kisméretűre összehajtható takaró 1000-1500 forintért kapható), itthon / külföldön alvás közben fázni a legrosszabb!

  • az előző mondatra visszautalva: meleg ruha, polár pulcsi - ez még Spanyolországban is igencsak elkél, jó időre számítva nem hoztam, ez volt az első dolog, amit vennem kellett...

  • a személy szerint leginkább bevált megfázás (vagy egyéb esélyesen felmerülő betegség) elleni gyógyszer

  • és hogy a kommunikációval se legyen probléma, egy zsebszótár szerintem mindig jól jön, spanyol viszonylatban az alábbi angol-spanyol szótárt vettem meg teljesen véletlenül, és eddig számomra tökéletesen bevált, kevésbé hétköznapi szókincshez tartozó szavak is vannak benne:)



  • és egy igen hasznos dolog hosszú távú külföldi tartózkodás esetén: előbb-utóbb szükség lesz egy külföldi tel.számra, de nyilván a jól megszokott magyar számunk is még élni fog (egy ideig bizonyosan) - és hogy ne kelljen két telefont hurcolászni mindehnová, erre tökéletes megoldás lehet a dual sim mobiltelefon (magyarul, amikor egy telefonban két sim-kártyát tudunk egyszerre használni!). Van sokféle változat, mindenféle egyéb funkcióval, nekem a képen szereplő alap Nokia telefon teljesen bevált.

2012. november 25., vasárnap

A hét szava 6.

Titulitis

= az a most a spanyolokra jellemző jelenség ("kór"), hogy mindenki oklevelek, (nyelvvizsga)bizonyítványok, megszerzésére hajt, illetve a munkaadók nem csak a készség, hanem az azt igazoló papír meglétét is elvárják.



Ezt a véleményem szerint nagyon találó kifejezést a mentoromtól hallottam:) 3 hete ugyanis ilyenünk is van. Alapvetően minden EVS-önkéntes számára kell lennie egy mentornak és egy tutornak is, akik sem a koordináló, sem a fogadószervezet dolgozói, hanem független személyek, aki az önkéntes segítségére lehetnek. A tutor, Susana mindenki számára ugyanaz, az ő feladata inkább, hogy a lakással, mindennapi életünkkel kapcsolatos problémákat megoldásában segítsen (pl. elég sok problémánk van az elektromossággal a lakásban, múltkor, amikor lecsapta a biztosítékot az áram, végül ő jött át segíteni),   mentora pedig minden önkéntesnek sajátja van, akik informálisabb szereppel rendelkeznek, a helyi szabadidő eltöltésre adhatnak tippeket (bulizás, sportolás, közös programok).  Mi Larissával közösen osztozunk Ernesto-n, eddig nagyon segítőkész volt - pl. én kitaláltam, hogy elkezdek újra úszni, és készségesen beszerzett listát a helyi uszodák árairól.

Novemberi történések

Múlt héten volt az (idei) utolsó Manucas, ezúttal viszont nem egy hétvége, hanem 1 nap volt az önkéntességnek szentelve. A Fundación Naturaleza y Hombre révén Santandertől nem messze lévő ipari park, bevásárlóközpont és autópálya által körülölelt természetvédelmi területen voltunk (Marisma de Alday), ahol alapjáraton szintén madarakat lehet megfigyelni. Ezúttal a madarak megfigyelésére használatos madárlesházakat festettük ki, illetve a többiek egyéb megfigyelő helyeken tönkrement deszkákat cserélték ki, illetve délután növényeket  gyomláltunk.



A képet Kasia-val, a Ser Joven koordinátorával együtt hoztuk össze, ő festette a feliratot, a kéznyomok pedig az enyémek.

Feljebb azért írtam, hogy "(idei) utolsó Manucas", mert kérdéses, hogy mi lesz a projekt jövője, a Youth in Action projekt benyújtásakor a szervezők 5 hétvége megszervezésére kaptak támogatást, ez egy ráadás hétvégével és egy búcsúbulival együtt teljesítve. A YiA program új projektek kezdeti beindítására ad támogatást, és az alapötlet szerint a projekteknek a továbbiakban a folytatáshoz önálló finanszírozhatóvá kellene válniuk. A kérdőíves felmérések alapján a résztvevők egy önkéntes hétvégén való részvételért átlagosan 20 eurót fizetnének, míg a valós költség általában 50 euró / fő (szállás, étkezés, a plakátokat nyomtatását, pólókat, terepbejáráskor utazási költséget, stb. is számítva). A projekt jövője továbbá amiatt is kérdéses, mert a négy szervezőből kettő elköltözik Santander-ből (az ötledgazda Merche vissza Prágába, ahol az EVS-önkéntességét töltötte; Lucrecia pedig Barcelonába megy dolgozni), a másik két tag pedig a munkája miatt nem tudja folytatni a szervezést - ami van annyira időigényes, mint bármilyen rendezvény megszervezése... Így a Ser Joven-re maradna a továbbiakban a Manucas továbbvitele, elvileg be van tervezve, hogy valamilyen formában folytatódjon a dolog - remélem sikerülni is fog, mert így többszöri részvétel után is úgy gondolom, hogy egy szuper kis kezdeményezésről van szó, és a hétvégékről minden eddigi résztvevő pozitív élményekkel távozott. Nekem személy szerint pedig jó érzés volt a hétvégéket értelmes tevékenységgel, a szabadban tölteni - valószínűleg hiányozni is fog egy picit....

Ezen a héten keddtől-péntekig egy újabb önkéntesek számára szervezett tréningen voltunk, ezúttal Madridtól (relatíve) nem messze, a Guadalajara-hegység egy falujában, Rascafría-ban. Ez a tréning ún. Midterm Evaluation training volt, azaz önkéntes projekt felénél lévő értékelésről volt szó, nekem ez az eltelt (2,5) és még hátralevő hónapok (5,5) számát tekintve kicsit korai volt, a spanyol National Agency döntötte el, hogy mi is most menjünk, és ne januárban... de legalább ez is le van tudva. Ezen a tréningen való részvételt kevésbé élveztem, mint a palenciai-t, mert nagyon sok (60 fő) önkéntes résztvevő volt, és ilyen rövid idő alatt nem volt idő megismerni mindenkit, a résztvevők többségével nem is beszélgettem egyáltalán. Az értékelő szemináriumok alatt 3 csoportba voltunk osztva, összességében hasznosnak találtam a dolgot, és a fő célt ,,sharing experiences" sikerült teljesíteni - ismételten az a benyomásom, hogy a Santander-rel, a projektem és az ittlétem feltételeivel nagyon mázlista vagyok. A tréningen négyen voltunk magyarok, a Burgos-ban, autistákkal önkénteskedő Lili (vele Palenciában is találkoztam), Valenciában önkénteskedő Zsófi, és Granadához közel élő Bogi - ők  mindketten értelmi sérültekkel foglalkoznak.
Szabadidőnk nem nagyon volt, egyik délután elsétáltunk a faluig, meg vissza, csütörtök este pedig elmentünk bulizni, viszont kirándulásra, egyéb közös programra nem volt idő.  






Rascafría jelentése kb. csipős hideg. A helyszín egy pici falu, a Guadalajara hegységben - ránézésre lehetne Európa bármely más pontján is, Spanyolországtól amiatt is elüt egy kicsit, mert itt ősz lévén sárgulnak és lehullanak a fák levelei, Santander-ben pedig pl. a fenyőfa és pálmafa szépen zöldell egymás mellett még most is:)


Az első este a régiónkat, ahol önkénteskedünk kellett bemutatni a többi résztvevőnek, mi végül egy kissé kaotikus, ,,színdarab" formájában mutattuk be Cantabria jellegzetességeit, az 5 perces előadásról készült videó fent van FB-on a videóim között, de megpróbálom majd feltölteni ide is.


A kedd és a péntek az utazással telt, Santander-ből Madrid 4,5 óra vonattal, viszont a Rascafría csatlakozásig 4-5 órát kellett várni, így gyakorlatilag az oda és visszaúttal is eltelt fél nap. A pénteki várakozást sikerült hasznosan eltölteni, Madrid-ban találkoztam egy Erasmusos ismerősömmel, Eduardo-val.

Így hogy vége a Manucas-nak és a nyelvtanfolyamnak is, kicsit lazább az időbeosztás, a továbbiakban a vakok kísérése + fair trade shop + angol nyelvű work shop lesz a menetrend, illetve lehet, hogy én leszek kezdeményező és kitalálok még magamnak egyéb elfoglaltságot is.

A múlt hét szava (5.)

Agujetas

= izomláz


Múlt héten volt az (idei) utolsó Manucas, ezúttal viszont nem egy hétvége, hanem 1 nap volt az önkéntességnek szentelve. A Fundación Naturaleza y Hombre révén Santandertől nem messze lévő ipari park, bevásárlóközpont és autópálya által körülölelt természetvédelmi területen voltunk, ahol alapjáraton szintén madarakat lehet megfigyelni. Ezúttal a madarak megfigyelésére használatos madárlesházakat festettük ki, illetve a többiek egyéb megfigyelő helyeken tönkrement deszkákat cserélték ki, illetve délután növényeket  gyomláltunk. És bár csak 1 napot dolgoztunk, de dolgoztunk annyit, mint a többi hétvégén, ezért az izomláz a  múlt hét választott szava:)

2012. november 15., csütörtök

Nov. 14.: Huelga General - Általános sztrájk Spanyolországban

Nem csak Magyarországon, hanem Spanyolországban is igencsak kemény megszorítási intézkedések vannak, a "crisis" és a "no hay dinero" a napi beszélgetések mindennapos témája idősek és fiatalok körében is... http://index.hu/kulfold/2012/11/14/a_spanyolok_meguntak_a_megszoritasokat/
A cikkben 25 százalékos munkanélküliséget említenek, viszont a fiatalok körében ez 50% fölötti, ez azt jelenti, hogy minden 2. friss diplomás nem tud elhelyezkedni, és több olyan santander-i fiatalt ismerek, aki mérnöknek tanult, Erasmus-ösztöndíjjal, szakmai gyakorlat keretében is élt külföldön, angolul is jól beszél és nem talál munkát... Elég szomorú a helyzet errefelé is, habár azt gondolom, hogy a sztrájk otthon sokkal keményebben érinti az átlag embereket. Magyarországon tényleg épphogy vagy alig lehet kijönni egy átlagfizetésből, problémás a számlák befizetése, egyszerűen a megélhetés nehéz, itt viszont a tapas-bárok, éttermek, kávézók nap mint nap tele vannak (és most alig van Santander-ben turista), elegánsan öltöznek az emberek, nem spórolnak az autóhasználattal, ingyenes kulturális programok továbbra is elérhetőek... szóval kelet-európai szemmel itt nincs akkora eget verően nagy probléma, viszont a fenti százalékok ismeretében a fiatalok jövője tényleg elég kilátástalan, hacsak nincs szerencséjük és találnak munkát Madridban vagy Barcelonában...

A mai nap a fair trade shop-ban dolgoztunk volna, viszont az üzlet ma nem nyitott ki, mert az állandó alkalmazott Ana nem tudott volna bejutni a városba (Santander agglomerációjából jár be dolgozni), tömegközlekedés mondhatni alig volt a mai nap, városi buszok hébe-hóba tűntek fel.
A mai híradóban: http://www.rtve.es/alacarta/videos/telecantabria/telecantabria-14-11-12/1579134/  láthattok részleteket a sztrájkról Santander utcáin (én nem voltam, a lakótársaim viszont bent voltak a városban, és mondták, hogy) meglepően sokan részt vettek, a fő utcák tele voltak sztrájkoló emberekkel. A boltok legtöbbje zárva volt, és a videóban említik, hogy azoknak is, akik nyitva voltak alig volt forgalmuk, illetve nagyobb sztrájkoló csoport közeledtekor bezártak fél órára, mert féltek attól, hogy a sztrájkolók beléjük kötnek, mint nem sztrájkolókba, és kárt tesznek az üzletben. Ez számomra azért is érdekes, mert itt Észak-Spanyolországban nem a tipikus spanyolokról szóló sztereotípia érvényesül, itt az emberek nem hangoskodnak, kicsit távolságtartóak, dolgoznak, nem az utcán lógnak a fiatalok, sokat panaszkodnak (mint a magyarok!), és gyönyörű lakóhelyüket és a tengerpartot szeretik, de nem értékelik igazán. És ami a még meglepőbb, ahová az emberek innen elvágynak az Németország! - ami számukra a (még krízisben is) jólét mintaképe.

2012. november 11., vasárnap

A múlt hét szava (4.)

Puente



1.: híd



2.: hosszú hétvége:
 amikor a hétvége előtt / után egy nappal nemzeti ünnep vagy munkaszüneti nap van, és a munkaszüneti nap és hétvége ,,hídat képez" a közbeeső munkanap fölött ...
Spanyolország lévén itt is nagy divat a hosszú hétvégéket kihasználni, pl. iskolában nincs tanítás, viszont a kieső munkaszüneti napokat az év végén, plusz napokkal pótolják - tehát Spanyolországban nem létezik az előtte vagy utána lévő szombat ledolgozása


Manucas nr.5., Oviedo & Gijón, La noche es joven

A október 26-28-i hétvégén vettem részt az 5. Manucas hétvégén (részemről a 3.), ezúttal a Santander és Bilbao között található kisvárosban, Santoña tengerpartján írtottunk egy káros növényt, illetve madármegfigyelésen vettünk részt. Ez a hétvége témája mellett annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy polifoamszivacsos földön alvás helyett a városi albergue-ben, turistaszálláson ágyban aludtunk (így harmadjára kifejezetten örültem ennek), illetve menza kaját kaptunk, és nem a szervezők főztek. (Korábbiakban félig-meddig a szervező csapat tagjaként nekem is segíteni kellett a reggeli-ebéd-vacsora elkészítésében), szóval kényelmesebb volt, de kevésbé hangulatos, mint a korábbi hétvégék. Erre a hétvégére nagyon rossz időt jósoltak, viszont összességében szerencsénk volt, épp, amikor végeztünk a növényzet kiírtásával, leszakadt az ég, és 2 perc alatt bőrig ázott mindenki (én nem, én gyorsan futottam a kocsihoz :D), amikor madarakat mentünk megfigyelni, nem esett az eső, viszont csontig hatoló hideg szél fújt, úgyhogy annyira nem tudtam lelkesedni a sirályokért, kacsákért és egyéb madarakért. A növényírtást és madármegfigyelést a SEO nevű szervezet önkéntese vezette, ők leginkább madártani (és tengerpartvédelmi:) egyesületként írhatók le, mivel több székhelyük is van szerte Spanyolországban, ezért eléggé közismertnek számítanak az Ibérián.
Madarakat megfigyelni két helyen voltunk, egy ría-nál (ríó = folyó, ría = folyó és a tenger torkolata, ahol az édes és sós víz keveredik), egy kifejzetten medármegfigyelésre kiépített faházban, és Santoña-tól nem messze található El Dueso nevű börtön mellett (a börtön érdekessége, hogy ez az egyetlen börtön egész Spanyolországban, amely tengerparti kilátással rendelkezik, így a fegyenc körében népszerű helynek számít). Vasárnap kirándultunk a Santoña melleti erdőben, néhány helyszínről gyönyörű kilátás nyílik az öbölre, és van egy rész, ahol a hegyről 700 meredek lépcsőfokon lehet leereszkedni a tengerpartra. Utóbbit sajnos nem teljesítettem, mert a kocsi vezetőjének sietni kellett vissza, így ezt majd egy következő alkalommal pótolom:)


Ezt a növényt írtottuk:


Csoportkép:




Santoña view:




November 1. Spanyolországban is munkaszüneti nap, így itt is hosszú hétvége volt, amit arra használtam, hogy a Cantabria keleti szomszédjában, Asztúriában is szétnézzek egy kicsit. Mivel Oviedo-ban lakik az egyik kedves Erasmusos ismerősöm, ezért egyértelmű volt, hogy meglátogatom, és szerencsémre Bárbara-nál meg is tudtam szállni péntek és szombat este. Oviedo egy nagyon hangulatos, régi belvárossal rendelkező település, Asztúria közigazgatási, gazdasági és kulturális központjának számít, mindenképp megtekintésre ajánlott. Katedrálistól, hangulatos utcácskákok és tereken át, shopping street-ig van itt minden, egy nap alatt szét lehet nézni, de egy kellemes hosszú hétvégét is simán el lehet tölteni a városban. Cantabria-hoz hasonlóan - Észak-Spanyolország lévén - itt is gyakran esik az eső, szombaton, amikor Gijón-ban jártunk egész nap esett, de ez a település is tetszett. Gijón Oviedo-tól 30 km-re, a tengerparton van, amikor nyáron Oviedo kiürül mindenki Gijón-ban strandol és bulizik, mert, hogy leginkább erről, a nyári éjszakai életéről híres a város. Ez is egy félszigeten található Santander-hez hasonlóan, van egy pici óvárosi része, de leginkább ipari-kikötővárosnak számít.

No és akkor a látványosságok Oviedo-ban:

A katedrális

Ha jól emlékszem, ez a városháza

Egy Botero szobor

Lehetne, de nem Botero szobor. És igen, egy feneket ábrázol - mindkét oldalról.

Dátumozás a parkban. Minden nap gyeptéglákból és fehér kövekből kirakják az épp aktuális dátumot.

Az Oviedo melleti magaslaton található Krisztus szobor

Kilátás a városra


Néhány kép Gijón-ról (Gijón kiejtése: Hihón)


Az óvárosi rész

A félsziget csúcsán, a tengerpart szélén található park főlátványossága hivatalos nevén: ,,Elogio del horizonte". Érdekessége, hogy a szobor alatt felerősödve hallható a tenger morajlása, míg a körből kilépve teljes csönd van. Bárbarától megtudtam, hogy az alkotásnak gúnyneve is van: El water de King Kong = King Kong vécéje :D:D

Gijón by night


Bárbara anyukája az egyik este tortillát sütött (amit pont pár nappal korábban, másodjára életemben én is elkészítettem), másnap pedig három fogásos vacsora volt, Csicseriborsós leves garnélarákkal (finom!), rántott csirke, és Flan (ez. kb. tojásos puding, aminek a tetejét kicsit megégetve karamelizált íze lesz).

Flan

 Csicseriborsó garnéla rákkal (Garbanzos con langostinos)

Garnéla rák


Étteremben pedig volt szerencsém kipróbálni a tipikus asztúriai ételnek számító fabadát (kb. bableves, viszont fehér babból, kolbásszal: az egyik kolbász - véres kolbász volt, amit persze én csak utólag tudtam meg), továbbá fényképet készíteni az asztúriai (nép)szokásról, miszerint a sidra-t (cider-t / almabort) a pincér a feje felé tartott üvegből önti a kezében tartott pohárba. Ha jól értettem, akkor az a lényege, hogy a pohárig a hosszú utat megtéve sidra-ban több lesz a buborék, és így éri el a kívánt ízhatást:)

Fabada

Escanciar sidra


Ez a hétvége azon ritka hétvégék egyike volt, amit Santander-ben töltöttem, így végre nekem is lehetőségem volt részt venni a La noche es joven nevű rendezvényen. Az ősszel és tavasszal kerül megrendezésre hét hétvégét érintő rendezvénysorozat, aminek keretében este 9 óra és hajnali 1 h között több helyszínen különböző workshop-okon, foglalkozásokon vehetnek részt 15-30 év közötti fiatalok, ingyenesen. A program tényleg elég színes, péntekenként táncórák, kézműves szakkörök, sminktanfolyam, egy régióra vagy országra koncentráló főző workshop van, továbbá ki lehet próbálni különböző különlegesebbnek számító vagy modern sportokat (vívás, jugger, parkour) és személyiség fejlesztő (színpadi) szerep- és stratégiai játékokat. A szombat pedig egy nagyobb eseményre koncentrálódik, pl. koncert, planetárium látogatás vagy színpadi / humorest. A La noche es joven-t a helyi ökormányzat szervezi, immáron 27. alkalommal (1999 óta folyamatosan, hol évente, hol félévente), állami támogatást pedig a nemzeti drogprevenciós alaptól kap - ebből kitalálható, hogy a cél a megszokottaktól (bulizás, ívás, utcán tengődés, stb.) eltérő szórakozási lehetőség biztosítása. A rendezvény sikeresnek mondható, hiszen a workshop-ok mindig max. létszámmal rendelkeznek, a korosztály vegyes, tizenévestől 30 közeliig mindenki megjelent, bár ránézésre  ténylegesen 15-22 év közötti korosztály volt többségben.



Én Cocina Cántabra workshop-on vettem részt, ahol egy elég rutinosnak tűnő szakács három cantabria-i étel elkészítésébe avatott be minket: 1. párolt zöldségek marhahússal, 2. helyi túrószerű sajttal töltött csirkemell, 3. tintahal-leves. Ezúttal nagyon bátor voltam, és bár némileg tartok a tengeri herkentyűk, állatok, gyümölcsök, fura teremtmények fogyasztásától, és eddig még tintahalat nem ettem, és közelről nem láttam, végül is ennek elkészítésénél segédkeztem... érdekes, de néha kicsit undorító volt... a spanyolok nevettek is néha a fintorgó fejemen. A kevésbé lágy résznek számító részeket kellett kivagdosni, egy madártollhoz hasonlító átlátszó (kb. gerincként funkcionáló) tartóvázat kellett kihúzni, a fejet (szájfogat, stb.) és egyéb számomra nem beazonosítható részeket kioperálni, a tintát tartó zsákocskát annak megsértése nélkül körbevágni, illetve az állat testét borító vékony hártyaréteget lehámozni. Utána annyi történt a tintahallal, hogy vöröshagymával és vízzel keverve a tintahal teljesen lágy részeit kb. fél óráig főztük, majd ezt a szakács legvégül a tinta zsákocskákból nyert fekete tintával összekeverte. Nem lesz a kedvenc ételem, viszont meglepően jó íze volt, hasonlítani nem igazán tudnám semmihez:)

Calamares en su tinta