2013. június 27., csütörtök

Áprilisi kirándulások

Ezt a bejegyzést június lévén immáron itthonról írom, mindenképp egy teljes beszámolót szeretnék adni a kint töltött 8,5 hónapról. Tehát folytatom is, ahol abbahagytam ...:)

...március utolsó, április első hétvégéje: a húsvéti hosszú hétvégét kihasználva négyen lányok kaptunk az alkalmon és, nyugat felé vettük az irányt egy négynapos interrailingszerű, de buszos körutazás keretében meglátogattuk Gijón-t, La Coruña-t, Santiago de Compostela-t és Oviedo-t. Ugye tavaly novemberben Bárbara, erasmusos barátném meglátogatásakor én már jártam a két asztúriai városban, de végül leginkább a Galíciába közvetlen, hosszú (8-10 órás) buszút elviselhetőbbé  tétele miatt úgy döntöttünk, hogy megállunk félúton, és így a lányoknak is lehetősége lesz szétnézni Gijón-ban és Oviedo-ban is.
Csütörtökön, egy reggeli busszal átmentünk Gijón-ba, ahol egy ottani EVS-önkéntes, a szerbiai Melita lakásában tudtunk megszállni. Délután közösen elmentünk várost nézni, gyakorlatilag ugyanazokat a helyszíneket jártuk végig, amit anno nekem Bárbara megmutatott. Este közösen vacsoráztunk, és további társaság is érkezett, egy Aviles-ben önkénteskedő olasz lány és egy Palenciában önkénteskedő portugál lány jött Melitához a húsvéti hétvégére. Velük szintén találkoztunk mindannyian a corconte-i tréningen és egy jóhangulatú beszélgetős este után couchsurfing-es (ki a kanapén, ki a földön) alvás után mi hajnalban buszoztunk tovább a galíciai La Coruña-ba
La Coruña Galícia északi partvidékén lévő kikötőváros, elég nagy területű, a belvárosa nem egységes, van egy pici  óvárosi része főtérrel és városházával, de egyébként szerintem a belváros nem különösebben szép, bár jó időben biztos jobban élveztük volna (a hétvége során egyedül itt esett huzamosabb ideig az eső), hiszen van egy homokos tengerpartja és kikötője is.

La Coruña - strand

La Coruña - belváros

La Coruña  - belváros

La Coruña - Plaza de María Pita

La Coruña - Castillo de San Antón
A város nevezetességének számító Herkules-toronyt és az azt övező parkot már nem volt időnk meglátogatni (majd következőleg:), de az ott töltött idő mégis emlékezetesnek számít, mert kipróbáltuk Galícia legnevezetesebb ételének számító polipot - Pulpo a la gallega-t. Szerintem a polip volt az a fogás, amitől külleme miatt leginkább ódzkodtam, viszont rászolgált hírnevére, mert a paprikás ízesítésű polip szeletek vino de casa-val fogyasztva a Spanyolországban töltött 8,5 hónap legemlékezetesebb gasztronómiai élménye volt - nagyon-nagyon-nagyon finom:) Ha valaki Galíciában jár, semmiképp ne mulassza el - és bár minden más spanyolországi nagyvárosban lévő turistákat megcélzó étteremben is lehet rendelni ezt a fogást, a polip fajtája, frissessége, no meg a helyiek szakértelme miatt azt gondolom, hogy tényleg egy galíciai pulpería-ban (polipból készített ételek készítésére szakosodott vendéglőben) érdemes ezt kipróbálni.

Pulpo a la gallega
 La Coruña-ból tovább buszozva este érkeztünk Santiago de Compostela-ba, a hostel-ünk közel volt a katedrálishoz, így azonnal arrafelé vettük az irányt, és tényleg a katedrális mind éjszaka és mind nappal lenyűgöző látványt nyújt (és mondom ezt úgy, hogy már volt szerencsém látni egy párat szerte Európában). Ez a katedrális amiatt olyan híres, mert a Camino de Santiago / Way of St. James / Szent Jakab útja, a híres zarándok út Santiago de Compostela katedrálisa előtt végződik, mi is rengeteg zarándokot láttunk a székesegyház előtti főtéren fekve, fáradtan, de boldogan a katedrálist bámulva.




A zarándokút szimbóluma és magának az út jelzésére a kagyló szolgál, ami egyben a galíciai szuvenír boltok legkelendőbb terméke: igazi kagylóként, hűtőmágnesként, ékszerként, stb. A hostel többi vendége is leginkább az utat teljesítő vagy a zarándoklást Finisterre-ig folytató vándorokkal volt tele - teljesen változatos életkor, nemzetiség és motiváció - nem feltétlenül vallási indokból, hanem sokan a hétköznapi élettől való (rövid) kiszakadás vagy a kihívás miatt csinálják az El camino-t vagy annak egy részét. Egyszer én is szeretném legalább egy részét teljesíteni és így eljutni újra Santiago-ba.



A meglátogatott négy város közül egyértelműen Santiago volt a topkedvencünk, a katedrális körüli óvárosi rész esténként nagyon hangulatos, és a kicsit tágabb belvárost bejárva egy nagyon kellemes, élhető városnak tűnt Santiago, sok beülős hellyel és fiatalokkal. Ez első éjszaka teljesen véletlen egy olyan pub-ba kerültünk, ahol egy galíciai népzenét játszó együttes, az Os d'abaixo próbált, így a helyi specialitást, a Licor de Cafe-t kortyolgatva ingyen koncertet hallgathattunk leesett állal. A kelta hatások miatt, Galícia és általában egész Észak-Spanyolországban a bag pipe, a duda alaphangszernek számít.
Néhány Os d'abaixo szám:
http://www.youtube.com/watch?v=YEI1_isXe6Y
http://www.youtube.com/watch?v=tpEFGjfdG8Q


Licor de Cafe
És az utazás utáni éjszakai bárban várakozás célja a Licor de Cafe kipróbálása mellett:) az volt, hogy elüssük az időt a húsvéti körmenetig. Ugye ez a húsvéti ,,csuklyás felvonulás" Sevilla-ban rendezett változata a leghíresebb, és turistákat vonzó látványosságnak számít, de sok más városban is (Valladolid-ban, Santiago-ban) megtekinthető hasonló ,,procesión". Az általunk látott éjfél utáni körmenet résztvevői közül a csuklyás öltözék mellett sokan mezítláb voltak (kb. 15 fokban, szemerkélő esőben), ezzel is hitelt adva komoly bűnbánatuknak. Néhány kép a felvonulásról:





Képek Santiago de Compostela-ról:







Az utolsó estét is a Licor de Cafe és az Os d'abaixo társaságában töltöttük ugyanabban a bárban, úgy döntöttünk, hogy nem alszunk, mivel az óraátállítás miatt még korábbra került a hajnali indulás, négykor indult a buszunk Oviedo-ba... a buszon végül 5 órát tudtunk aludni és nagyjából kipihenten vágtunk bele az oviedo-i városnézésbe. Oviedo másodszori megtekintésre is kellemes városnak tűnt, az egyedüli negatívum volt, hogy a buszvégállomáson nem működött a csomagmegőrző, és a városban nem volt sehol máshol, így a lányok a gurulós bőrönddel, én pedig a túrahátizsákommal sétáltunk a városban, a körutazás  utolsó napja lévén ez elég fárasztó volt... de végül egy kellemes hosszú hétvégével a hátunk mögött tértünk vissza Santander-be.

A további áprilisi hétvégék szinte mindegyikére jutott egy-egy kirándulás Cantabria-ban.

Pilar-ral és egyik, a Camino-n megismert barcelonai ismerősével elmentünk az Alto Campo-ra, egy Reinosa-hoz közeli, kedvelt síközpontba megnézni még az idei utolsó havat, és visszafelé útba ejtettük Fontibre-t is, egy kellemes parkot, ami arról nevezetes, hogy az Ebro-folyó innen ered. Környékbeliek kedvelt hétvégi piknikezős célpontja, saját tapasztalat alapján is megerősíthetem, hogy tökéletes helyszín a kikapcsolódásra:)

Alto Campo

Alto Campo

Fontibre

Fontibre

Fontibre

Fontibre
Az Alto Campo-i kirándulást követő vasárnapon Comillas és San Vicente de la Barquera meglátogatását kötöttük össze. Mindkét falu kedvelt cantabria-i turistacélpontnak számít, San Vicente de la Barquera egy hangulatos halászfalu, a tenger vízszintjének magassága viszont befolyásolja a település szépségét (és, hogy mennyire szép fotókat lehet róla készíteni), apály idején az ember azt mondaná, hogy hát semmi extra, de dagály idején, amikor a kis színes halászcsónakok a vízen úsznak (és nem a sáros tengerfenéken láthatóak, mint apály idején), akkor az a benyomása az embernek, hogy egy festői szépségű helyszínre érkezett.

San Vicente de la Barquera - apály idején

San Vicente de la Barquera - apály idején

San Vicente de la Barquera

San Vicente de la Barquera 

San Vicente de la Barquera - apály idején
Comillas-t tengerszintállástól függetlenül érdemes meglátogatni, gazdag településnek számít, előkelő családoknak van itt nyaralója (Antoni Gaudí is tervezett egyet, az El Capricho-t), van elit magániskola, Jezsuita Egyetem, egy elhagyatott gótikus templom romjaiban lévő, tengerre néző kilátással rendelkező temető, gyönyörű homokos tengerpart, a santander-ihez képest mindig pár fokkal melegebb tengervízzel.

Comillas

Comillas

Comillas - Capricho de Gaudí 

Comillas

Comillas

Comillas
Egy következő áprilisi hétvégén Puente Viesgo barlangjait látogattuk meg egy nagyobb csoporttal, a szokásos lakótársakon, barátokon  és tutorunkon, Susana-n kívül két látogató önkéntes, a portugál Marina és a francia Jezabel is jött velünk. Cantabria-ban több barlangban is találhatóak őskori barlangrajzok (ezek közül ugye az Altamira-barlang a leghíresebb), viszont a kevésbé híresebb barlangok előnye, hogy az Altamirával ellentétben ezekben az eredeti barlangrajzokat lehet megtekinteni. Bár ezek kevésbé színesek, részletesen kidolgozottak, viszont mégis csak több ezer évvel ezelőtti elődeink keze nyomának alkotásai, másrészt igazi barlangban is sokkal ,,feeling"-esebb barlangrajzokat nézni, mint például az Altamira egy falfelületre felfestett reprodukcióját. Tehát bár személyes vélemény, de nekem Puente Viesgo vs. Altamira összehasonlításban Puento Viesgo barlangrajzai sokkal jobban bejöttek:) Már csak amiatt is, mert a szomszédos barlangban itt cseppkő-barlangok meglátogatására is van lehetőség, és bár ezeknél van egy jóval híresebb Cantabria-ban, a csillag alakú cseppkő oszlopokról híres El Soplao barlangja, mivel ezt sajnos nem tudtam (még) meglátogatni, így erről nem tudok véleményt alkotni, mindenesetre aki látta, mind nagyon ajánlja, mert látványt tekintve állítólag egy európai szinten is nagyon különleges cseppkőbarlangról van szó.
A barlangokban sajnos nem lehetett fényképezni, így érdeklődök számára maradnak a gugli-ban, illetve a barlang honlapján található hivatalos képek.

Puente Viesgo - lazaclépcső
A legutolsó áprilisi kirándulást Santander-en belül, a lakóövezetünktől nem messze lévő városon belüli kisebb hegycsúcsot, a Peñacastillo-t másztuk meg. Maga a felmenő út megtalálása és a kissé meredek sziklaháton futó keskeny út megmászása volt kalandos, de a látvány és a csúcson tartott piknik, no meg a jó hangulatú csapat miatt megérte:)

Peñacastillo

Peñacastillo

Peñacastillo

Peñacastillo
Erről a peñacastillo-s kirándulásról és a másik két különlegesebb santander-i helyszínről a Ser Joven önkéntes blogjára is írtam egy bejegyzést, ami ezen a linken olvasható: http://svesantander.wordpress.com/2013/04/23/santander-extra/

Április történések közé tartozik, hogy a francia srác, Renaud április 30-án a projekt utolsó napján haza utazott, és bár az én projektem is április 30-án véget ért, én még maradtam közel egy hónapot, 10 napot töltöttem Portugáliában, utána pedig méltó búcsút vettem Santander-től. Folyt. köv.:)