A program elég sűrű volt, nagyon be volt osztva az időnk, és mivel az első 2 nap gyakorlatilag reggeltől estig a konferencia teremben zajló programokkal telt kicsit fárasztó volt... már elszoktam az előadásokhoz szükséges intenzív koncentrációtól....
22 EVS-önkéntes résztvevő volt, 12 országból (a franciák voltak a legtöbben, emellett többen voltak németek, törökök, csehek, ketten voltunk magyarok, 1 liechtensten-i, 1 örmény, 1 olasz, 1 ír, 1 lengyel, 1 holland, 1 svéd), és mind Észak-Spanyolországban önkénteskedünk augusztus / szeptembertől. A résztvevők közül legtöbben a Castilla y Leon régióban töltik az önkéntességet, a lakótársaimmal mi jöttünk egyedül Cantabria-ból, voltak még résztvevők Navarra-ból, La Rioja-ból, Aragon-ból. Ami számomra meglepő volt - és ez állítólag igaz az EVS-önkéntesekre - a legtöbben (kb. 60%) a 18-19-20 évesek voltak, kb. 30% 25-26 éves korosztály mint én is, és 1-2 30 év körüli résztvevő volt. Tehát az mondható tipikusnak, hogy EVS-önkéntesnek a még egyetemet még el nem kezdő (18-19 éves) vagy az egyetemet már befejezett korosztály jelentkezik (24-25) jelentkezik, 30 körüliek inkább elvétve vannak. A szobatársam Larissa is 19 éves, és a német fiatalok közül szinte kizárólag csak 18-19 éves korosztály jelentkezik önkéntesnek, időt adva maguknak, hogy még el tudják dönteni milyen irányban tanulnak tovább... Szerintem ez mindenképp értelmes időtöltés a gap year-re, nomeg az egész EVS-program meglepő szervezettségét tekintve szerintem az aggódó szülők simán el küldhetik külföldre a 18-19 éves gyerekeiket. A korábbiakban felsoroltak: 90%-ban térített kiutazás, szállás, ellátás, elegendő zsebpénz, folyamatos kontakt a fogadó szervezet koordinátorával, AXA-biztosítás a kint tartózkodás alatt (pl. szemüveg készítést, fogorvosi kezelést 100%-ban térítenek), stb. Tehát minden a "fenekünk alá van rakva", az arrival training is bizonyos szempontból olyan volt mint egy középiskolai osztály kirándulás (szállás, menza, szervezők is a hostelben aludtak, szinte minden programon ők is részt vettek - szerencsére jó fejek voltak). Összehasonlításképp, az Erasmus alatt sokkal önállóbbnak kellett lennem a saját dolgaim intézésekor (ami anno 22 évesen nagyon jó volt), az EVS alatt mindenben segítenek és anyagilag is sokkal jobban ki lehet jönni Nyugat-Európában, mint pl. az 250-300 eurós Erasmus-ösztöndíjból. Szóval a résztvevők többségének életkora kicsit meglepett, de azért nem éreztem magam túl idősnek, szerintem 25 évesen részt venni még pont belefér, de ha hamarabb tudok erről a lehetőségről, akkor biztos hamarabb is jöttem volna... Kár, hogy Magyarországon egyáltalán nem közismert az EVS, én is csak teljesen véletlenül hallottam róla tavaly tavasszal, és a barátaim közül szinte senki sem ismerte.
A programokról csak említés szintjén, mert rengeteg volt....természetesen névtanulós játékokkal kezdtünk hétfőn, aminek köszönhetően szerencsére elég közvetlen hangulat alakult ki a korábban egymást nem ismerő résztvevők között:), beszélni kellett a saját önkéntes programunkról, miért jelentkeztünk önkéntesnek, mik az elvárásaink, céljaink, a saját országunkat is prezentálni kellett - egy kartont kapott minden náció, és a legfontosabb infókat kellett felírni, térképet rajzolni stb., a másik magyar lánnyal Lilivel (ő is 19 éves) végül simán megoldottuk a dolgot. Ezenkívül volt némi spanyol nyelvi tréning 2 alkalommal, a szervezők power point prezentációkat tartottak az EVS-ról, jogainkról, az AXA-biztosításról, krízis menedzsmentről, kommunikációs technikákról - ezek kötelező elemek, amit az ,,EU-szabványnak megfelelően" kell megtartaniuk a trénereknek - tehát nem volt túl izgi... Volt néhány interaktív feladat is, pl. zenére csukott szemmel rajzoljunk játék: 3-4-en ültünk 1 asztalnál, és minden csoportnak tovább kellett vándorolnia a következő asztalhoz, és színezett sóval kidekorálni a másik rajzát. Számomra összességében érdekes volt a játék, a tréner magyarázata szerint az volt a lényege átvitt értelemben, hogy mások, akikkel életünk során találkozunk milyen hatással vannak ránk az életben... a többséget eléggé megosztotta a feladat, volt olyan aki kiakadt a végeredményen, mert el lett csúnyítva az eredeti rajza :D Ízlések és pofonok!:)
A saját rajzom és a végeredmény:
Mások asztala:)
Az estéinkre is volt program mindig, kedd este multikulturális est volt, a csoport felének be kellett öltözni nemzeti viseletekbe, és a csoport másik felének egy kis műsort előadnia.... engem is kipécéztek fellépőnek, végül én még egy egész tűrhető japán kimonót kaptam, és abban lejtettem egy jobbra-balra piciket lépegetős táncot, és forogtam a ruhámhoz passzoló esernyővel... gondolom elég gáz volt, de szerencsére már nem érdekel annyira saját magam nyilvános égetése :) További feladat volt a tánc mellett a közönség bevonása a show-ba, az egyik ír srácnak kellett átadnom a hastáncos ruhát, amit 30 mp alatt kellett felvennie, csörgős derékkendővel és melltartóval együtt... A többiek indiánnak, bohócnak, mexikói / orosz / spanyol / egyéb eu-s népviseletbe öltöztek, szóval mindenki kicsit sokkolódott, amikor meglátta a fellépő ruháját, de összességében jól sült el a dolog. A többi este filmnézés volt, Palencia esti felfedezése, és csütörtök és pénteken elmentünk bulizni.
Palencia városában 2x sétáltunk az estéket leszámítva, a város nevezetességeit megkereső vetélkedők alatt, és az egyik 2 órás siesta alatt elmentünk a belvárosba fényképezgetni. Összességében Palencia egyáltalán nem nagy szám város, a katedrálison kívül szinte semmi említésre méltó látnivaló nincs (belváros, sétálóutca szerintem teljesen jellegtelen). A katedrális kívűlről is látványos, és állítólag belülről gyönyörű - sajnos be volt zárva, így nem láttam. A városnak 80 000 fős a lakossága, és leginkább arról nevezetes, hogy egész Spanyolországban mindig itt van a leghidegebb - múlt héten 10-12 fok volt napközben végig... tehát sajnos nem a Földközi-tenger partján lévő turistaparadisom Valenciában voltunk...
Két érdekesebb helyszínt látogattunk még meg Palencia-ban. A város szélén építettek egy mű-hegyet és köré egy tavat különböző sportok gyakorlására, felkészítő tréningekre: falmászás, barlangászás, vadvízi kajakozás, búvárkodás - ezt a helyi sportrajongók mellett a tűzoltók, mentők, stb. használják gyakorlatozásra. A neve: Centro de Prevención de Riesgos en Actividades de Tiempo Libre
A másik látnivaló Palencia határában lévő hegyre épített Jézus szobor volt, amit sok kilométerről és állítólag másik városokból is látni lehet - teljesen olyan hatása volt, mint a Rio de Janeiro-i Krisztus szobornak, amit a latin-amerikai szappanoperákban szoktak mutogatni. Ide is felmentünk a kilátás végett, ilyen:
Pénteken egy napos kirándulásra mentünk Palencia-tól nem messze kisebb falukba szétnézni, és Boadilla-tól 4 km-t sétáltunk Frómista-ig az El camino de Santiago-n (!). Nagyon jó volt a kirándulás, meg végre kimozdulni a városból... Az említett falucskákban gyakorlatilag egyedül a templomok mint fő látványosságok vannak nagyon szépen rendben tartva, egyébként magyar szemmel nézve is nagy a szegénység, a házak lepukkantak, és a templomokon kívül szinte semmi nincs, viszont a boltok és az élet drága... Találkoztunk 3 önkéntessel, akik Frómista-ban töltöttek 8 hónapot önkéntesként, főleg a település mérete, drágasága, és időjárása (télen-nyáron hideg) miatt is elég vegyes érzésekkel nyilatkoztak a tapasztalataikról...
A többi önkéntessel való beszélgetések alapján mi nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat Santander-rel és a projektünkkel, többen szintén kis falucskákban önkénteskednek, elszigetelten a nagyvárosoktól, valaki teljesen egyedül önkéntes, nem más önkéntesekkel, hanem egy családnál lakik, és reggeltől estig 30 perces szünettel dolgozik szinte egy főállású munkával megegyező időbeosztással. Tehát az önkéntes projektek háttérfeltételei elég változatosak. A projektek tartalmát tekintve a legtöbben szellemi és testi fogyatékosokkal, autistákkal, demens idősekkel foglalkoznak - a feladat leginkább az intézmények szabadidős programjaiban segédkezni (rajzolni, gyurmázni, sétálni, közösen Tv-zni, felügyelni), gondozói munkakört (öltöztetés, fürdetés, wc-éztetés, gyógyszerbeadás) az etetésben való segédkezésen kívül senkinek nem kell(ett még) csinálnia. Néhány önkéntes volt még rajtunk kívüli kivétel akik nem szociális munkaszerű projekttel foglalkoztak: ketten egy pici faluban településfejlesztési projekttel és település térképének megrajzolásával foglalkoztak (nekik ehhez kapcsolódó korábbi tanulmányaik voltak); illetve 2 másik önkéntes egy-egy nagyobb város egyetemén szabadidős programok szervezésével, EVS / Erasmus program népszerűsítésével foglalkozik. Az előbb leírt megoszlás nagyjából reális az összes EVS-projekt esetében, még pályázáskori megfigyeléseim szerint a fogyatékosokkal kapcsolatos projektekre van általánosságban a legtöbb hely, emellett település fejlesztési, youth office (irodai munka), hátrányos helyzetű gyerekekkel és bevándorlókkal kapcsolatos projektek vannak leginkább.
További képek a FB-on!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése